Miért St. Andrea a St. Andrea?

Körülbelül 17 éves lehettem, mikor találkoztam életem párjával. Nem most volt. A nyári szünidőben rendszeresen az Édesanyám munkahelyén ebédeltünk testvéreimmel. Az Ő papája is ezen a munkahelyen dolgozott, így egyik nap találkozott a tekintetünk. Már akkor is nagyon talpraesett teremtés volt, nem úgy, mint én. Elpirulásban (vagy inkább vörösödésben) én győztem.

Ráadásul odajött az asztalunkhoz és megkérdezte leülhet-e!? Hú-ha, volt izgalom! Visszagondolva a bólogatáson és egy „igen” kinyöszörgésén kívül komolyabb kommunikációt hirtelen nem tudtam produkálni. Szerencsére többen vagyunk testvérek és ez jól jött ebben az esetben is. Valahogyan értékeltük a kialakult helyzetet... Ki kicsoda és mit keresünk itt, stb.

Nagyon kedves lányként ismertem meg. Ráadásul nagyon tetszett. Nem csoda, hogy egész nyáron csak ez ebédekre tudtam koncentrálni. Azért a nyár végére fejlődtem valamit, hiszen már sikerült sétálnom is Vele!

Szóval így kezdődött és Ő, Andrea lett az én feleségem, aki – követve a többgyermekes családi hagyományunkat – négy gyermekünk drága anyukája. Mellékesen időközben én elvégeztem a Kertészeti Egyetemet és borászként dolgoztam.

St. Andrea születése

A St. Andrea elnevezés 1999-ben született meg. Családi fogyasztásra rendszeresen készítettem otthon borokat, igaz elsősorban szüleim örömére. A szakmámat tekintve alapvetően nagyon érdeklődőnek érzem magam. Akkortájt számomra is izgalmas technológiákat, pl. újhordós érlelést, vagy a pezsgőkészítést ill. a különböző szőlőfajtákat egyaránt vizsgálgattam, próbálgattam.

Az egyik borunk, amely történetesen egy Cabernet sauvignon volt – ma már nem jutna eszembe termelni ezt a fajtát Egerben – jobban tetszett a többinél és szerettem volna minősíttetni tapasztalt szakemberekkel, ezért beneveztem az Egri Borvidéki Borversenyre. Mivel akkoriban a borvidék legnagyobb cégénél dolgoztam, nem volt merszem családi néven jelentkezni és úgy döntöttem, hogy St. Andrea borház néven nevezek. Ennek alapvetően két oka volt. 1. talán az előzményekből érthető: Andrea a legkedvesebb számomra az egész világon. 2. A világot járva tapasztaltam, hogy a St. (Saint, Santa, Szent stb.) előtagú elnevezések legyen az akár borvidék (St. Emilion), akár dűlő (St. Jaques), szőlőfajta (St. Laurent), birtok (St. Jean) vagy bor (Santa Julia) neve, mennyire illenek a bor érzelmi, történelmi, szellemi értékrendjéhez.

A versenyen Nagy Aranyérmet kaptunk. Jó érzés volt. Az pláne, hogy senki nem tudta ki ez az új borvidéki szereplő, ki a St. Andrea? Én voltam. Lelkesedéstől túlfűtve kipróbáltam az 1999-es Országos Borversenyt is. Aranyérem lett a vége. A családom ezt nagy örömmel vette tudomásul, és úgy gondolták, most már tudok bort készíteni. Oly annyira belelkesedtek, hogy drága apósommal, anyósommal valamint a sógorommal megalakítottuk a Lőrincz és társai Kft-t. Az eredmények miatt azt hittük, hogy a St. Andrea név már ismert, ezért a cégünk borait St. Andrea selection elnevezés alatt jelentettük meg. Természetesen nem ismerte senki.

Gyuri, Önnek mi az álma?

Időközben kis családi pincénk borait egy nagyon jóra törekvő, borszerető úr is kóstolta. Mint utóbb kiderült Neki köszönhettem életem legnagyobb változását. Ez a kedves ember első találkozásunkkor megkérdezte: Gyuri, Önnek mi az álma? Én elmondtam. Ezek után végképp elhatározta, hogy velem alapít szőlőbirtokot.

Ez egy jó ideig igen egyoldalú szándék volt. A helyzet nem volt olyan egyszerű számomra, hiszen nem jellemző rám, hogy könnyen váltanék bármit is. Ekkor már három gyermekünk volt, állással rendelkeztem és talán a családfői felelősség miatt is tartottam az újtól, a bizonytalantól.

A sors azonban úgy hozta, hogy mégis belevágtam. Életem legfontosabb döntését hoztam meg! 2002-ben megalapítottuk közös birtokunkat, melynek nem lehettet más a neve, mint St. Andrea. Így tettük le álmaim szőlőskertjének alapjait és így lett egy házi bor elnevezésből, egy törekvő kis szőlőbirtok neve. Szeretlek St. Andi!

Dr. Lőrincz György