Az Egri Borvidék természeti adottságai és története

Természeti adottságok

A mintegy 6000 hektár területű Egri borvidék a Bükk-hegység dél lankáin terül el. Fekvését tekintve hidegebb klimatikus adottságú, északi szőlőtermő-területek közé tartozik, és ez az adottság nagyban meghatározza a telepíthető szőlőfajtákat és a készíthető borok stílusát. A borvidék éghajlata az országos átlagnál hűvösebb és szárazabb, a kontinentális klímára jellemző változékonyság azonban mérsékeltebb, köszönhetően a Bükk hegyvonulatainak, melyek a területet megvédik az északi, hideg légáramlatoktól. A legtöbb napsütés a szőlő érése szempontjából különösen fontos nyár végi-ősz eleji időszakban jellemző. A talaj rendkívül változatos, legnagyobb részt vulkáni eredetű riolittufa és ezen képződött agyagbemosódásos talajféleségek alkotják.

Különlegességek

A tufa kőzet viszonylagos puhaságának köszönhetően azt is lehetővé tette, hogy lenyűgöző hosszúságú pincerendszereket vájjanak bele a borvidék szinte teljes területén. Meg kell említenünk, hogy Egernek van egy sok szempontból elkülönülő, egyszersmind kiemelkedő adottságú területe, a Nagyeged, amely lassan a borvidék kultikus tisztelettel övezett termőhelyévé válik. 501 méteres magasságával a Nagyeged-hegy hazánk legmagasabban fekvő szőlőtermő területe, egyedülállóan meszes talaja, déli fekvése és szinte mediterrán klímája mind arra predesztinálják, hogy nagy borok szülőhelye legyen. Szerencsére néhány, a terroir megkülönböztetett szerepében hívő egri borász, Bukolyi László, Lőrincz György, a Gál Tibor és a Kovács Nimród pincészete, az utóbbi években ismét művelésbe vonta a '70-es évek óta elhanyagolt területet, és első, innen származó boraival bizonyította is a hegy kivételes adottságait.

Az Egri Borvidék története

Az Egri borvidék óriási lehetőségeit többek között az adja, hogy egyaránt alkalmas magas minőségű fehér- és vörösborok készítésére. A múltban Eger elsősorban vöröseiről, ezek közül is a bikavérről volt ismert.

Eger környékén szőlőműveléssel az Árpád-házi királyok ideje óta foglalkoznak, s mint hazánk sok más borvidékén, a borkészítés meghonosításában és fejlesztésében itt is meghatározó szerepet játszottak a külföldi, elsősorban Franciaországból érkezett szerzetesrendek és az egyház. A török időkig errefelé csak fehérszőlő termett, az ottománok elől menekülő rácok hozták magukkal a vörösbort-adó fajtákat (pl. kadarka) és a szükséges technológiát (héjon erjesztés). A filoxéra Egerben 1886.-ban jelent meg, és szinte teljesen kipusztította az ültetvényeket. A kékszőlő fajták zöme a vész utáni újratelepítések során került a borvidékre. A rendszerváltás előtti évtizedekben Eger a nagyüzemi szőlőtermelésről, és a nagy mennyiségben, előállított asztali borokról szólt. Napjainkban azonban új lendülettel, minőségorientált, a világra nyitott családi pincészetek kezdtek el dolgozni. Ma már Eger az egyik legizgalmasabb és legszínesebb boros régiónkká vált. Ez nem csak a szőlőfajták sokaságának (több mint 45 szőlőfajta van nyilvántartva az egri hegyközségnél), hanem a hihetetlen választékos borstílus-lehetőségeknek is köszönhető!

Adatok

Évi csapadék mennyisége: 550-600 mm
Éves középhőmérséklet: 10,5 oC
Évi napsütéses órák száma. 1900-2000 óra